A férje anyja, Márta sírva fakadt, nem értette:
— Hová készülsz, megbolondultál? Peti bele fog pusztulni az unalomba nélküled! És ugyan ki vár rád ott?
De Klára már képtelen volt maradni. Túl sok elhallgatás, hamisság és seb rakódott erre a házra. Itt tudta meg, hogy a férjét rászedték. Hogy a halála nem egyszerű munkahelyi baleset volt.
Kálmán, a falu köztudottan iszákos embere egyszer félrehívta:
— Gyere be egy percre, lányom. Igyunk egy pohárral az elhunyt emlékére.
A harmadik pohár után aztán kibukott belőle az igazság: Klára férje összeszólalkozott az elnök fiával. Az fellökte — és Lajos nekicsapódott a gépnek.
Mindnyájuknak kuss a neve, ezt parancsolták.
Klára elsápadt, a szemében láng gyúlt. Az éj leple alatt odament az elnök házához, rángatta a kaput, és torka szakadtából ordította:
— Gyere elő, Imre! Azt hiszitek, ezt megússzátok?! Gyilkosok vagytok, mind!
Az elnök előkerült — zömök, magabiztos alak volt.
— Klára, berúgtál? Takarodj haza.
— Hol a fiad?! Jöjjön ki, mesélje el, hogyan lökte a férjemet a gépnek!
Klára egész testében remegett, ordított, zokogott.
— Megmérgezlek benneteket! Szétkürtölöm az egész faluban az igazságot!
Imre fogcsikorgatva vágta rá:
— A férjed, Lajos, egy utolsó szoknyavadász volt! Nem volt hajlandó osztozni a nőken az én fiammal!
Klára újra elsápadt, felemelte a kezét, és arcon csapta. Az elnök tántorogva hátraesett, és a nedves fűben landolt.
Klára visszatámolygott a házba: összeroskadt, de valahol legbelül mégis szilárd maradt. A férje anyja vádló tekintettel várta: