Ez az este a szerelem igazi himnusza lett. Gyerekelőadásokkal, felidézett emlékekkel, vetített videóval, koccintásokkal, versekkel és ajándékokkal – mindennel, ami csak egy szívet megérint.
A legvégén Eszter Kiss szót kért, és őszintén elmesélte:
– Tudjátok, az elmúlt két hétben Zsolt Török egészen furcsán viselkedett. Elkezdte rejtegetni a telefonját, kiment másik szobába beszélni. Egyáltalán, gyanúsan sokat hívták. És olyan titkolózó lett, mintha valamit el akarna palástolni. Tíz év házasság alatt még sosem láttam ilyennek, úgyhogy persze rögtön a legrosszabbra gondoltam. Amikor pedig vacsorára hívott minket egy étterembe, egyszerűen megijedtem. Az évfordulóinkat mindig kettesben ünnepeltük a „mi” kis törzshelyünkön. Most meg… minden járkált a fejemben, csak jó gondolat nem. Szóval köszönöm nektek, hogy eljöttetek, és köszönöm Zsoltnak ezt a csodás estét – felejthetetlen volt!
A vendégek előtt Zsolt Török nem akarta felfedni a kártyáit. Később azonban Pál Szilágyinak részletesen elmesélte, hogyan született meg az egész ötlet. Ősszel Tokaj felé utazott kiküldetésbe, és a hálókocsiban egy szerzetes lett a szomszédja. Hosszú volt az út, sokat beszélgettek. A férfi elmondta, hogy még világi életében egy balesetben elveszítette a feleségét és a kisfiát.
Ő tanácsolta Zsoltnak, hogy rendezzen a feleségének nagy ünnepet. Mert a hétköznapok taposómalmában a férfiak olyan gyakran felejtik el kimondani a „szeretlek”-et…
Az alkalmat és az egész ünneplés „forgatókönyvét” már Zsolt maga találta ki. Közben pedig ráébredt, milyen erősen összeforrtak az elmúlt tíz év alatt: a legnehezebb feladatnak az bizonyult, hogy mindezt titokban tartsa Eszter előtt.
Így született meg ez a habosan rózsaszín, mégis nagyon szép történet.
Óvjátok a szerelmeteket.
Utóirat: ha tetszett, nyomjatok egy lájkot, és iratkozzatok fel a csatornánkra.
Forrás