– Ildikó, képzeld, meghívtak minket Zsolt Törökékhez a házassági évfordulójukra – jelentette be a férje már az ajtóból. – Zsolt kibérelte az éttermet, igazi lakomát csinál, csomó vendég, teljes felhajtás.
– Ez meg honnan jött neki? – lepődött meg Ildikó Németh. – Még sosem hívott meg minket semmire…
– Fogalmam sincs, nem faggattam, rohannom kellett tovább. Kerek évfordulójuk van, talán azért. Jövő szombaton háromra várnak minket, kiöltözve, a „Viktóriába”.
– És hány éves házasságot ünnepelnek? Valami témához illő ajándékot kéne keresni.
– Nem mondtam? Tíz éve házasok! Kerek jubileum.
– Elképesztő, milyen gyorsan telik az idő – merengte Ildikó. – Mintha tegnap kiabáltuk volna, hogy „Csókot!”, és máris eltelt tíz év.
– Hát nézd, Fanni Varga is most kezdte az első osztályt.
– Tényleg? A gyerekek, főleg a másé, mindig villámgyorsan nőnek fel – morogta félhangosan Ildikó, miközben beírta a keresőbe: „10 éves házassági évforduló”. – Na lássuk csak… rózsaszín vagy ón… Vagyis vagy ónból készült holmit illik adni, vagy valami rózsaszín árnyalatút. Mit szólnál, ha az egész családnak vennénk fürdőköpenyt?
– Öt darabot? – forgatta a szemét Pál Szilágyi. – És komolyan elképzeled Zsolt Törököt egy rózsaszín köntösben? Inkább adjunk pénzt. Vagy valami ajándékkártyát.
– Az olyan fantáziátlan. Kiegészítésnek jó, de ne az legyen a fő ajándék… Ráérünk még, körülnézek, hátha találok valami jobb ötletet. Gyere, együnk.
Az, hogy meghívást kaptak Zsolt Törökék jubileumára, Ildikót teljesen váratlanul érte – tulajdonképpen alig ismerte az ünnepelteket. Ott volt ugyan a lakodalmukon, aztán még néhányszor összefutottak kerti sütögetéseken. A férje, Pál Szilágyi, még az iskolapadból hozta a barátságát Zsolt Törökkel, és ez a kapcsolat mindig is elsősorban férfiak közti világ maradt.